Pedig megfogadtam, hogy nem pattogok fel a mérlegre, hanem elengedem, de ma reggel nem bírtam ki.

Ez a legnehezebb elengedni a régi berögződéseket. Tegnap B. hazaállított két tálca cukros süteménnyel. Nem írom, hogy szeméttel, mert próbálom a kajához való viszonyomat is javítani, az étel nem ellenség, nem szemét, nekem kell változnom. Egész egyszerűen nem tudtam leküzdeni, lecsúszott pár szelet. DE! Eddig, ha este sütiztem már szartam az egészbe, akkor még több mindent tömtem magamba, egészen a hányingerig. Most viszont nem, vettem egy mély levegőt , elindítottam egy edzést és letoltam, és ittam jó sok vizet. A ma reggelt meg nem cukoréhséggel indítottam. Azt hiszem valami ilyesmi az irány a kiegyensúlyozott táplálkozás, életmód felé. És el is döntöttem elfelejtem a mérleget tényleg egy időre . Igyekszem jól enni, sokat mozogni. A legfontosabb a jó közérzet, és hogy végre az evészavartól megszabaduljak.